Na én sem szóltam hozzá úgyhogy megteszem:

A szürke bálna (Eschrichtius robustus) vagy (Eschrichtius gibbosus) az emlősök (Mammalia) osztályában a cetek (Cetacea) rendjéhez a sziláscetek (Mysticeti) alrendjéhez, ezen belül a szürkebálnafélék (Eschrichtiidae) családjához tartozó Eschrichtius nem egyetlen faja.A vemhesség 11-12 hónapig tart. Az ellés ideje január-március között van. A nőstény egy utódot hoz a világra. Az elválasztás 6-8 hónap után következik be.
Az eukarióta (valódi sejtmaggal és sejtszervecskékkel rendelkező) sejtek eredete a mai napig vita tárgyát képezi. Az endoszimbionta elmélet szerint egyes sejtszervecskék prokarióta szervezetek bekebelezésével jöttek létre: a mitokondrium, "a sejt erőműve" egy ún. proteobaktérium lehetett, a fotoszintézisért felelős kloroplasztisz (zöld színtest) pedig cianobaktérium. Ezt az elméletet számos dolog támasztja alá: mindkét sejtszervecskének saját genetikai állománya van, és genomjuk a prokariótákéhoz hasonlóan kör alakú (cirkuláris) kromoszómán található. A prokarióta gének egy része a sejtmagba került, egy része pedig - amire a bekebelezett baktériumnak már nem volt szüksége - egyszerűen elveszett, ezért ezek a bakteriális eredetű szervecskék már nem lennének képesek a sejten kívüli életre. A mitokondriumot és a plasztiszokat is kettő vagy több membrán határolja, közülük a legbelső a prokarióták sejtmembránjához hasonló szerkezettel rendelkezik, és fehérjeszintézist végző riboszómák mérete is prokarióta sajátságokat mutat.

JA KÜLÖNBEN EZ IS KUVVAJÓ LETT CSAK MINEK EDAÍRNI!
ja és ezenkívül
U.i.:A prokarióta és eukarióta sejt különbsége

Az előbbiekben megismertük, hogy a mikrobiológia tárgykörébe mind prokarióta, mind eukarióta szervezetek tartoznak. A sejtszerveződés alapján emiatt nem lehet a mikrobiológia tárgykörét alkotó élőlényeket meghatározni. Ennek dacára szükséges a pro és eukarióta szervezetek sejttani különbségeinek megismerése

Ez azért is elengedhetetlen, mert a prokarióta szervezetek teljes egészében a mikrobiológia tárgykörébe tartoznak. A pro-, illetve eukarióták közötti strukturális különbségekkel magyarázhatók továbbá az anyagcseréjükben , túlélési, vagy életstratégiájukban fellelhető különbségek is. Ez utóbbiak a bioszférában betöltött szerepük különbségét is érthetővé teszik

A pro-, valamint eukarióta sejtek közötti legfontosabb különbségek a következők:

A magasabb rendű növényeket, állatokat és az embert, tehát azokat az élőlényeket, amelyeket valódi sejtes szervezeteknek , biológus műszóval eukariótáknak tekintünk, olyan sejtek építik fel, amelyek örökítő anyagát, amely az eukariótáknál mindig DNS (dezoxiribo nukleinsav), egy elkülönült sejt-szervecske a sejtmag tartalmazza. Az eukarióta sejtmagot a magmembrán burkolja, és különíti el a sejt többi alkotórészétől. A prokarióta szervezeteknek nincs membránnal határolt sejtmagjuk az örökítő anyaguk számára, hanem az rendszerint óriásmolekulaként helyezkedik el a citoplazmában. A prokarióták esetében ez az óriásmolekula nem mindig DNS. A baktériumok örökítő-anyaga egy kettős-szálú DNS, de a vírusok jó néhány osztályánál az örökítő-anyag egy, vagy kétszálú RNS (ribonukleinsav)

A prokarióta és eukarióta örökítő anyag szerveződése is különbözik egymástól. Az eukarióta DNS bázikus aminosavakból álló fehérjékkel, az ún. hisztonokkal kapcsolódik össze , és velük tömör pálcikaszerű szerkezetet kromoszómát alkot. A hisztonok szerepe a kromoszóma szerkezetének stabilizálásán kívül, valószínűleg a DNS-ről történő információ átírás szabályozásában is részt vesznek. A prokarióták örökítő anyagához DNS állományához ezzel szemben nem kapcsolódnak hisztonok, örökítő anyaguk nem szerveződik kromoszómákká.

Az eukarióta sejt a sejtmagon kívül egyéb sejt-szervecskével is rendelkezik, amelyeket membrán határol el a citoplazmától. Ezek fontos, a többitől elkülönült szerepet visznek a sejt életében. Ezek a sejt-szervecskék gyakran a kromoszómáktól független genetikai információt hordoznak saját DNS-ükbe kódolva. Ilyen sejt-szervecske például a mitokondrium, amely az eukarióták légzési energiatermelésének központja. Másik fontos energiatermelő, a növények fotoszintézisét végző kloroplasztisz.

A prokarióták azonban nem rendelkeznek ezekkel a sejten belül membránnal elkülönült sejt-szervecskékkel, akkor sem, ha a légzési rendszerük vagy a fotoszintetizáló apparátusuk viszonylag fejlett. Ilyen esetekben is a prokarióta sejt teljes egésze részt vesz a légzésben, vagy a fotoszintézisben A fotoszintézis és a légzés elengedhetetlen feltétele ugyanis a membránok jelenléte, amely elválasztja a sejt egyes alkotórészeit és lehetővé teszi a az protonok egyes sejt alkotórészek közötti koncentráció különbségét, amely potenciál-különbséget okoz közöttük. Ennek a protonkoncentráció különbségnek energiája, potenciálja alakul át -magas energiatartalmú szerves vegyületekben raktározott kémiai energiává. a légzési illetve a fotoszintézis rendszer működése során. Eközben a proton koncentráció különbségek kiegyenlítődnek oly módon, hogy protonok áramlanak a magasabb koncentrációjú helyekről az alacsonyabb koncentrációjú helyek felé A prokariótáknál a külső membrán látja el a proton visszarartó funkciót. A proton grádiens ugyanis a prokarióta sejt és a külvilág között jön létre, és a proton áramlás is ilyen irányban történik

A prokarioták egyébb különbségeiről, az eukariotáktől a A25oldalon lévő táblázat tartalmaz adatokat
A prokarióták szerepe az eukarióta sejt-szervecskék kialakulásában. Az endoszimbionták jelentősége a jelenkori bioszféra életében
Az eukarióták sejt-szervecskéi prokariótákból jöhettek létre

Számos tény támasztja alá azt a feltételezést, hogy az eukarióta szervezetek organellumai (sejt-szervecskéi) baktériumokból jöttek létre a törzsfejlődés során.

Ez valószínűleg úgy történt, hogy egyes nagy sejtek, fejlett fotoszintézissel rendelkező kisebb baktériumokat kebeleztek be, de ezeket nem emésztették meg. Ehelyett egy úgynevezett endoszimbiózis (belső együttélés) alakult ki közöttük, amely során a bekebelező ásványi anyagokkal látta el a bekebelezettet, míg az energiát, és létfontosságú szerves molekulák formájában megkötött CO2 –t azaz szénhidrátot juttatott a gazdának.

Hasonló módon jöhetett létre a modern légzési rendszer is, amely szintén fotószintetizáló, és fejlett légzési rendszerrel bíró baktériumok munkába fogása révén érhette el jelenlegi hatásfokát. Ez esetben azonban a fotószintetizáló rendszer az endoszimbiózis létrejötte után, az endoszimbiontában elcsökevényesedhetett. A mitokondrium létrejöttében egyesek a Paracoccus modern baktérium-nemzetség őseit tartják „ludasnak”.

Milyen bizonyítékaink vannak ezekre? Az eukarióták DNS-einek a fehérjékre vonatkozó információja a citoplazmában 80S 1riboszómákon íródik át a hírvivő messenger RNS-ből, a fehérjék aminosav sorrendjévé. A prokariótáknak ugyanakkor csak 70 S méretű riboszómái vannak! Méretük tehát ugyanakkora, mint az eukarióta sejt-szervecskék önálló fehérjeszintézisében résztvevő riboszómáké! Az őket felépítő alegységek mérete is a prokariótákéval egyezik meg. A sejt-szervecskék autonóm (önálló fehérjéit kódoló DNS molekulák szerveződése is prokarióta jellegű, azaz egy, a sejt-szervecskében szabadon álló kör alakú óriásmolekula tartalmazza azokat az információkat amelyek az organellumok fehérje sorrendjét meghatározzák

A prokarioták és eukarioták felépítésbeli különbsége olyan sejtszervecskék, mint aaz ostor vagy csilló esetében is megnyilvánul. A prokarioták „ostora ugyanis egy membránhoz csatlakozó , fehérje alegységekből álló cső, míg az eukariotáké egy külön sejt szervegskéhez a bazális testhez kapcsolódik. Ennek is az az oka, hogy az eukariota ostor, illetve csilló endoszimbionta prokariotából aalakult ki.
Az endoszimbiózis jelentősége a jelenkori bioszférában

Endoszimbiózis alatt azt értjük, amikor két különböző fajú élőlény közötti szabályozott, minden megrázkódtatástól mentes együttélés jön létre, melynek során az egyik partner, a másik, általában sokkal fejlettebb partner testében helyezkedik el, és a kölcsönös alkalmazkodás olyanhatással jár, hogy az együttélés a gazda számára feltétlenül előnyös.

A jelenkori bioszférában is nagy mértékű az endoszimbiózis szerepe az élőlények alkalmazkodó képességének javításában. A magasabb rendű szervezetek minden fajtája, a növények állatok, gombák tartalmaznak endoszimbiontákat.

Most csak lét fontos példát említünk magasabb rendű szervezetek endoszimbiózisára, baktériumokkal.
Baktériumok endoszimbiózisa magasabb rendű növényekkel

A pillangós növények ( Fabaceae) családjába tartozó fajok gyökerükön gümőket fejlesztenek a Rhyzobium baktériumnemzetség fajaival történő fertőződés során. Ez a fertőződés azonban az esetek túlnyomó többségében nem káros, ellenkezőleg hasznos a növényeknek. A Rhyzobiumok ugyanis szimbiontaként képesek a légköri nitrogén (N2 ) megkötésére. Ezt oly mértékben művelik, hogy a gazdanövénynek is bőven jut belőle.

Cserébe a gazdától szerves vegyületeket kapnak a testük felépítéséhez, és a nitrogén fixálás energiaszükséglete fedezésére

A pillangósok és a Rhyzobium szimbiózisa nagyon erősen szabályozott, és mélyreható változásokat okoz mind a gazda, mind a szimbionta felépítésében.

A szimbionta például elveszti mozgásszervét, és alakja is megváltozik. A gyökérgümőben az eredetileg csillóval rendelkező megnyúlt baktériumsejt, egy csillótlan amőbaszerű formát ölt, amelyet bakterioidnak neveznek. A gazdanövény kifejleszti a szabályos szöveti struktúrájú (tehát nem tumorszerű, azaz össze-vissza burjánzó) gümőjét. Ebben a gümőben olyan fehérjék is szintetizálódnak, amelyek a fertőzetlen növényben sohasem, mint pl. az emberi-állati vérfestékkel rokonságot mutató leghaemoglobinok Ezek a fehérjék erősen megkötik a légköri oxigént, lehetővé téve ezáltal a nitrogén megkötését. A légköri oxigén ugyanis gátolja ezt. Nitrogén fixálás csak alacsony oxigén koncentráció mellett mehet végbe.

A Rhyzobiumok a talajokban csillóval mozognak.A legkülönbözőbb talajokban megtalálhatók Életterüket leginkább a talaj savanyodása korlátozza. Szimbiontaként azonban sokkal válogatósabbak. A különböző pillangós növények nem lépnek szimbiotikus kapcsolatba bármilyen Rhyzobiummal,, és a Rhyzobiumokra is jellemző a gazda specificitás.

A gazdanövények alapján történik a Rhyzobium nemzetség fajokra osztása is.

Ezen kívül a Bergey’s Manual egyes növekedési, valamint morfológiai és biokémiai sajátságot figyelembe véve a Rhyzobium nemzetséget két csoportra osztotta: az élesztő kivonaton gyorsan illetve lassan növekedőkre

Nagyszerű! Örülök, hogy ezt mind ideírtad annak ellenére, hogy az égegyadta világon semmi köze sincs az oldalhoz, vagy bármi, az oldalon szereplő dologhoz.
Mellesleg az elején még a bálnák vemhességéről volt szó, hogy kerülnek ide az eukarióták, meg a prokarióták...bár mondjuk őszintén szólva nem is érdekel.